A világ ivóvíz-helyzete
Az emberiség létezésének egyik legfontosabb biztosítéka a Föld ivóvíz-készlete.A rendelkezésünkre álló ivóvíz a bolygó vízkészletének mindössze 0,5-1%-a. Az egyetlen megújuló forrás az esővíz. A talajvíz és a felszín alatti készletek gyorsabban ürülnek ki, mint ahogyan pótlódnak. Amennyiben a vízfogyasztás kétszeresére nő, 2025-re a világ lakosságának 2/3 részének nem lesz elegendő ivóvize. Szaúd-Arábiában 50 év múlva nem lesz víz. Gond lesz Bangkokban, Kaliforniában, a víztározók sok helyen a bányászat miatt elszennyeződnek. A Nagy Tavak apadnak, a Szent Lőrinc folyó 10-15 év múlva nem éri el a tengert. A mezőgazdaság egyre több vizet igényel.1950-ben 5000 gát volt a világon, most több, mint 30 000 van.A fejlődő világ szennyvizének 90%-a minden kezelés nélkül ömlik a folyókba, tavakba. Hatalmas szennyezéseket okoz a húsipar és a nagyüzemi mezőgazdaság. A Nagy Tavakban a fajok 98%-a idegen, betelepült, nem őshonos, katasztrofálisan csökken a biológiai diverzitás (sokféleség). A kínai folyók 80%-ában már nem él hal. A Világbank szerint a következő század háborúi a víz miatt fognak folyni. Évente 5 millióval több gyerek fog meghalni a vízminőség romlása miatt. A víztulajdonosok, -kalózok tízmilliárdokat fektetnek a víz-üzletbe. Törökország csővezetéket épít Észak-Afrikába. Nagyszerű üzletnek mutatkozik az alaszkai és kanadai víz délre szállítása. A National Post-ban Conrad Black így ír: "A jövő kék aranya a csapból fog folyni. "A víz használatának tíz pontja":
1. A víz a Földé és minden fajé.
2. A természet oda tette a vizet, ahová kell. Ha lehetséges, azt ott kell hagyni. A természet korlátai között kell élnünk.
3. A vizet meg kell őrizni a jövő nemzedékek számára.
4. A szennyezett vizet meg kell tisztítani.
5. Meg kell tanulni biológiai tájegységen belül élni, a természetes vízgyűjtő korlátait figyelembe véve.
6. A kormányoknak minden szinten őrködnie kell a közös tulajdonunk, a víz felett. Senkinek nincs joga áruba bocsátani vagy módosítani azt.
7. A megfelelő vízszükséglet biztosítása alapvető emberi jog.
8. A víz legjobb őrzői, letéteményesei a helyi közösségek és polgárok.
9. A közösség minden tagja egyenlő félként vehet részt minden vizet érintő döntésben, határozatban.
10. A gazdasági globalizáció összeegyeztethetetlen a víz megőrzésével. A fentiekkel több ponton vitába lehet szállni, elutasítani, de egy biztos: ha időben nem lépünk, kevés lesz a fogyasztásra alkalmas ivóvíz, mely gazdasági, társadalmi feszültségekhez vezethet világméretekben. És mivel egy lételemről van szó, ölni fog érte, kinek nem jut! Ez a természet szava. ﷯
Néhány szót magyarországi vonatkozásairól
(a részletesebb elemzés megér egy külön misét): Vízügyileg világviszonylatban nem állunk rosszul, nem fenyeget bennünket Szaúd-Arábiához hasonló vízhiány. Azonban hazánk vízkészleteinek 90 %-a az országhatárokon túlról származik a Kárpát-medence vízgyűjtő-szerepének és csekély kiterjedésének következtében. Tehát ha az utolsó csepp szennyvizünket is tisztítva juttatjuk vissza környezetünkbe még akkor is „ki leszünk szolgáltatva” a környező országok vízgazdálkodásának. Ennek tükrében nem is tűnik olyan utópisztikusnak a fenti tíz pont, nem zárhatjuk magunkra a határokat azzal, hogy nálunk minden rendben, lesz mivel hígítani bodzaszörpünket. Remélem, nem horrorfilmként peregtek le előtted a fenti tények, gondolatok, hanem elgondolkodtattak, és a legközelebbi fogmosás során eszedbe jut, hogy aranyat folyatsz le a csapban, mikor nem zárod el a vizet! „Víz!
Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.” Tudta, hogy egy három tagú család minimum 1100 műagyag palackot dob a környezetbe évente?